„Ezt a történetet nem azért mesélem el, hogy sajnálkozzak. Részvétre igazán nincs szükségem. Csak arra gondoltam, hogy bármelyik nő kerülhet olyan helyzetbe, mint én, aki, mint egy vak tyúk, azt hitte, hogy 46 évesen végre találkozik azzal a férfival, akiről egész életében álmodott” – így kezdte a történetét Ildikó.

Fájdalmas visszafizetés

Nem, egyáltalán nem haragszik a férfiakra, bár valószínűleg könnyen megtehetné. Ami vele történt, arra csak keserű iróniával tekint, sajnálkozva, hogy többször is tanulhatott volna az életből, de sajnos sosem sikerült. Úgy véli, talán az volt a sorsa, hogy az élet mindig rossz férfiakat sodorjon elé. „Először 18 évesen mentem férjhez, az osztálytársamhoz, nagy szerelemből. Amikor a férjem beiratkozott az egyetemre, én már terhes voltam. Őt a vizsgaidőszak várta, engem a szülés.

Megszületett a kislányunk. Egész éjjel ringattam a kiságyát, hogy ne sírjon fel, hogy a férjem kipihenten mehessen az előadásokra. Természetesen ingerült voltam, elégedetlen, ő pedig nem sietett haza. Tetszett neki az egyetemi élet: bulik, utazások… Másfél évvel a lányunk születése után azt mondta, hogy már nem vagyok érdekes számára, találkozott mással, akivel nem unalmas beszélgetni. Úgy gondolta, hogy még előtte az élet. Visszaköltöztem anyámhoz. Nem kértem tőle gyerektartást. Ostoba voltam és büszke… Igaz, a férjem gyakran meglátogatott minket, és tartotta a kapcsolatot a lányával.

De kevés öröm jutott neki az életben. A második felesége autóbalesetben halt meg, két kislányt hagyva rá. Ezután újra megnősült, de megint nem volt szerencséje: súlyosan megbetegedett, és a felesége nem bírta tovább, hogy rá és a gyerekekre vigyázzon” – mesélte Ildikó. Bár az első férje elhagyta őt, sosem váltak ellenségekké. Jelenleg az onkológiai kórházban látogatja őt. Igaz, ezt különösebb érzelem nélkül teszi. Csak azért, mert betegen teljesen egyedül maradt. Két lánya külföldön dolgozik, más ápolója nem akadt. Amikor egyszer felhívta, hogy látogassa meg, Ildikó nem tudott nemet mondani. Úgy érzi, az élet néha fájdalmasan visszaad, de valahogy ez a visszafizetés mégsem hoz örömet. „Titokban azt akartam, hogy ne sikerüljön neki, hogy elhagyják, hogy tehetetlennek érezze magát. Mintha minden kívánságom teljesült volna. De amikor belépek a kórházi szobájába, és látom a legyengült testét, bűntudatot érzek. Mintha én kértem volna neki ezt a sorsot” – mondja a nő.

Férjhez szeretnél menni? Talán inkább halaszd el a terveidet…

Ildikó vidáman felnevet, amikor elmeséli, hogy, mint racionális nő, 25 év magány után végül úgy döntött, még egyszer szerencsét próbál, és férjhez megy. Hiszen a lánya felnőtt, egyetemre jár, van barátja. Ráadásul a barátnők is állandóan nyaggatták, hogy itt az ideje magával is foglalkozni. Hogy nem szükséges egyedül töltenie a napjait. Igaz, Inga korábban is próbált férfit keresni, de sajnos mindig csak jelentéktelen „halacskák” akadtak a hálójába. „Egy részeges szomszéd folyton zaklatott, aki szerelmes dalokat énekelt a lépcsőházban, de józanon még köszönni sem mert. Egy munkahelyi kolléga is rám akaszkodott, akinek a válás után nem volt hol laknia. Aki csak tehette, nekem ajánlgatta magányos unokatestvérét vagy özvegy ismerősét. De egyikük iránt sem éreztem semmit. A munkahelyemen csodálkoztam, mások hogyan tudnak beleszeretni valakibe, hogyan sikerül nekik boldog házasságot kötni. Amikor az egyikük meghívott magukhoz, hogy megismerjek egy érdekes férfit, nem tudtam ellenállni a kísértésnek. A férje nem tartozott a vesztesek közé, így a barátja sem lehetett rosszabb. Egyáltalán nem állt szándékomban valami ügyetlen alak megmentője lenni. Ha már a házasság vizeire evezek, akkor nem valami rozoga bárkával, hanem egy figyelemre méltó gőzhajóval szeretnék. Azt hittem, hogy ennyi év után már ismerem a férfiakat, mint a tenyeremet” – vallotta be Ildikó.

Miért keres egy gazdag férfi nőt?

„Na és, ha nem túl jóképű, a lényeg, hogy gazdag, és nemrég hagyta el a fiatal felesége az 58 éves bácsikát…” – suttogta neki a barátnője a megismerkedés estéjén. Így került Ildikó életébe András. Ildikó szerint a férfi tudta, hogyan kell elbűvölni a nőket, meggyőzően állította, hogy egész életében bízott bennük, szinte minden kívánságukat teljesítette, mégsem talált lelki társat. Utoljára épp egy frissen végzett lánnyal házasodott össze, aki akár a lánya is lehetett volna. Mint kiderült, az a lány csak egy aranyásó volt. Elbűvölte, majd csapdába ejtette. Mivel András már régóta nem értett szót az első feleségével, úgy döntött, hogy elválik, és új életet kezd. Fiatalnak és erősnek érezte magát. Abban reménykedett, hogy megéli a második ifjúságát. Az új feleséggel ikreik születtek. Amikor lakást vettek, a csinos feleség nem sokkal később megmutatta a valódi arcát. „Hallgattam őt, és hittem minden szavának. Az ember hálára vágyott, miközben a fiatal felesége egyre több követelést támasztott. Három év házasság után már nem akarták egymást látni. András nem bántotta őt, a lakást neki adta, magának pedig vett egy másikat. Persze könnyű, ha tele van a pénztárca. Az ilyenek kísérletezhetnek. Csak ő még mindig nagyon dühös volt, hogy az exfelesége bébiszittert fogad a gyerekek mellé, és nem tudni, kivel tölti az idejét. Az sem tetszett neki, hogy a feleségének jól megy nélküle, hiszen jó állást kapott egy nagykövetségen. Elismerte, hogy megbánta, hogy ebbe az őrültségbe belefogott. Azt állította, rájött, hogy csak azonos generáció tagjai értik meg egymást igazán” – festette le választottja képét Ildikó.

A számítás sem ment meg a vakságtól

Ettől az ismerkedős estétől kezdődött a kapcsolatuk. Hamarosan a lányával együtt meghívást kaptak hozzá vendégségbe. Mindkettőjüket meglepte az ízlésesen berendezett, luxus ötszobás lakás a város központjában.

„Nagyon tetszett nekem ez a férfi. Nem tagadom, voltak bizonyos számításaim: ha újra férjhez megyek, beköltözhetnék hozzá, és a lakásomat a lányomnak adnám. Ráadásul ott volt a figyelmessége, ajándékok, bókok… Három hónap elteltével már megkérdezte, nem költöznék-e hozzá. Azt ígérte, hamarosan esküvő lesz. Igaz, előtte még a lányommal együtt elvitt minket a vidéki házába. Egy reggel, amikor felébresztett, elhívott, hogy nézzek meg egy szarvaspárt legelészni az erdő tisztásán… Ilyen látványban még sosem volt részem.

Az idill azonban, ami ilyen szépen indult, hamar véget ért. A legfurcsább az, hogy ezt akkor még észre sem vettem… Mindent a bizalom különleges jelének fogtam fel. Nemcsak a lakás kulcsát bízta rám, hanem az összes háztartási feladatot is. Én pedig annyira szerettem volna megfelelni neki! Reggel királyi reggelivel vártam, délben rohantam a munkahelyemről, hogy főzzek neki egy kis zöldség levest, vacsorára meg mindenféle finomságot készítettem… Féltem, hogy elveszítem ezt a „kincset”.

Hétvégente a vidéki házba jártunk, ahol mindig egy csapat vadász érkezett a barátnőikkel, vagy anélkül. Nem volt időm a szarvasokra figyelni, alig győztem nekik főzni, mosogatni utánuk, és takarítani. Ráadásul a volt felesége gyerekeit is felügyelnem kellett. Minden péntek este ott maradtak a lakásában. Majdnem megszakadtam. Mosolyogtam, hajlongtam. Az ikreknek meséket olvastam, játszottam velük, és ha úgy kívánták, szamárrá változtam… Most, visszatekintve, úgy érzem, mintha rövid időre megőrültem volna. Ez az egész akár még hosszabb ideig is eltarthatott volna.

Az életben gyakran váratlanul nyílik fel a szemünk. Amikor a lányom állami vizsgáira készült, hazamentem, mert akkoriban többet akartam segíteni neki. A férfi örömmel fogadta ezt. Azt mondta, megérti, hogy nem tehetek mást. Elmentem. Amikor két hét múlva visszatértem, látszólag semmi sem változott. Csak a szennyeskosárban egy halom mosatlan ruha és törölköző várt rám, a konyhában egy rakás piszkos tányér, a parkettát pedig a por lepte el… András vidáman azt mondta, mielőtt elindult dolgozni, hogy reméli, hazatérve ragyogó tisztaság fogadja majd. Nem zavarta, hogy nekem is sietnem kell a munkába. Amikor elkezdtem bevetni az ágyat a hálószobában, idegen hálóinget találtam benne. Csipkéset és illatosat. A fürdőben egy ismeretlen törölköző lógott, a cipős dobozban pedig egy pár idegen papucsra bukkantam… Este nem rendeztem féltékenységi jelenetet, csak megkérdeztem, ki ő. Az én kedves párom nem igazán tudott hazudni. Kiderült, hogy az a barátnőm aludt itt, aki bemutatott minket, mert összeveszett a férjével. András régóta szimpatizált vele. Így ért véget az én csodálatos románcom. Elmentem, otthagytam neki a kulcsokat. És két évemet, amikor a férfi szolgálója és gyerekeinek dadusa voltam. Hazamentem. Ha valaki korábban elmesélt volna nekem egy ilyen történetet, azt gondoltam volna, hogy az a nő teljesen vak volt. Most már magam is be kell látnom” – zárta le Ildikó.

Feleség – csak egy igásló

Az ex-barátja azóta sem maradt egyedül. Ildikónak azt mondta, mindig találni egy nőt, aki feláldozza magát. A nő megadja a férfinak a kényelmet, a szerető pedig a szerelmet, aki csak látogatóba érkezik. Miben különbözik egyik nő a másiktól? A feleség virágokat locsol, porszívózik, főz, bevásárol, gyakran panaszkodik, hogy fáj a feje, fáradt… Ő az igásló. És a szerető? Inga szerint egy igazi szerető sosem mosogatná el azt a tányért, amiből szerelmes vacsorát evett a férfival, nem vinné ki a szemetet, és nem ágyazná be az ágyát sem.