Az új év elvileg a friss kezdetekről, reményről és jó dolgokról szól – de Molnár Anikónak inkább egy balszerencse-maraton lett belőle. A modell úgy érzi, mintha egy fekete macska sprintelt volna át előtte január elsején, mert azóta csak a bajok jönnek.

Jeges otthon, jeges idegek

Már az év első napján beütött a baj: a kazánja bedobta a törölközőt. Ilyenkor azonnali megoldás kéne, de szerelőt találni január elsején kb. olyan könnyű, mint nyáron hóembert építeni.

– Nem is az volt a legnagyobb gond, hogy alig találtam szakembert, hanem hogy az ünnepi kiszállás árából egy luxuswellness hétvégét is vehettem volna – mesélte Anikó. Végül csak január másodikán sikerült kihívni egy szerelőt.

A diagnózis? Nem hozott túl sok örömöt: egy alkatrészt cserélni kellett, így Anikó és az édesanyja még január harmadikán is egy 17 fokos lakásban vacogott. Mintha egy sarkvidéki túlélőtúrán vettek volna részt, csak sajnos tábortűz nélkül.

Sötétség és műszaki rémálmok

Amikor végre kezdett meleg lenni, az univerzum úgy döntött, hogy még egy kis kihívást dob elé.

– Az éjszakák mostanában extra „izgalmasak”, mert rendszeresen lecsapja valami az áramot, én pedig zseblámpával a kezemben, félálomban próbálom visszavarázsolni a fényt. Ez egy horrorfilmben menő lenne, de élőben már kevésbé – panaszkodott.

És ha ez nem lenne elég, a szárítógépe is úgy döntött, hogy csatlakozik a sztrájkolókhoz. Így az év első hete nem a pihenésről szólt, hanem arról, hogy Anikó próbálta megakadályozni, hogy teljesen szétessen a háztartása.

– Szinte minden programomat le kellett mondanom, mert egész nap a ház körüli káoszt próbáltam menedzselni. Ha így folytatódik, tényleg keresek egy ördögűzőt – sóhajtott, egyre inkább úgy érezve, hogy egyedülálló nőként nem épp egyszerű az élet.

Egy férfi azért mégis jól jönne…

Anikó bevallotta, hogy ilyenkor még inkább érzi, hogy jó lenne egy pasi, aki legalább a telefont felveszi és intézkedik.

– Oké, nem minden férfi ezermester, de ha már van valaki, aki legalább megjavítani próbálja a dolgokat, vagy legalább úgy csinál, mintha értene hozzá, az is nagy segítség lenne – nevetett keserédesen.

A rengeteg műszaki dráma után komolyan megfordult a fejében, hogy fogja magát, és kiköltözik valami mediterrán paradicsomba, ahol nincs szükség fűtésre, kazánra meg villanyszerelőre.

– Komolyan mondom, egy tengerparti bungalóban éldegélni sokkal egyszerűbb lenne, mint ezt a horrorházat menedzselni.

De persze a költözés nem opció, hiszen az édesanyját nem akarja elszakítani az otthonától.

Véget ér valaha ez a pechsorozat?

Bár az év eleje eddig nem épp mesébe illő, Anikó reménykedik benne, hogy lassan vége ennek a rémálomnak, és jönnek végre a nyugodt napok. Addig is marad a humor és a kitartás, mert máskülönben tényleg csak a sírás maradna.

Te jártál már így? Írd meg kommentben, hadd nevessünk (vagy sírjunk) együtt!