Egyes termékek elengedhetetlenek otthona megfelelő tisztításához, míg másokat kerülni kell, mert hatástalanok, szennyezőek vagy veszélyesek az egészségre. Íme a tisztítószerek piros listája.

Fehérítőszer és annak rossz tisztító tulajdonságai

A kötelező kelléknek tartott fehérítő nem olyan hatékony, mint gondolnánk. Fehérít és fertőtlenít, de nincs tisztítóereje, így nincs értelme tisztítószerként használni. A legfőbb ok, amiért kerülni kell, hogy a fehérítő erősen irritálja a bőrt és a szemet. Ne feledje, hogy kesztyűvel és védőszemüveggel védje magát, és mindenekelőtt vízzel hígítsa a terméket, mielőtt használná. Ha a fehérítőt száműzné a tisztítószer-készletéből, a marseille-i szappan tökéletes alternatíva.

A lakkbenzin az egyik leghatékonyabb többcélú termék, akár a fáról a tartós festéknyomok eltávolítására, akár a vas tisztítására. A termék emellett és mindenekelőtt mérgező az emberre és a környezetre, mivel kőolajból desztillálják, és szénhidrogének keverésével nyerik. Miért tenné ki magát továbbra is ennek az oldószernek, amikor vannak környezetbarátabb és ugyanolyan hatékony alternatívák? A citrusfélék hígítója, például a citrusfélék héjának lepárlásával nyert citromterpén, vagy a növényi eredetű zsírsavakból készült fehér szesz környezetbarát helyettesítőinek egyike ugyanolyan jól vagy még jobban tisztít, és mindenekelőtt az egészségére való veszélyeztetés nélkül.

A tisztítószerekben és bizonyos szépségápolási termékekben, például hajfestékekben még kis mennyiségben is gyakran használt ammónia maró hatású termék. Bár a legtöbbször vízzel hígítják, az oldat többé-kevésbé maró hatású marad. Bármikor használja is, ajánlatos a terméket jól szellőző helyiségben kezelni, és védeni a kezét, szemét és orrát, hogy elkerülje a folyadékkal vagy akár a belőle származó gőzökkel való érintkezést. Ez elég sok óvintézkedés a maró hatású folyadék használatának kockázatának korlátozására, amikor más természetes, hatékony és kockázatmentes termékek is helyettesíthetik az ammóniát, például a fehér ecet.

Az ellentmondásos tisztítószerek közül a lefolyó duguláselhárítók igényelhetik az aranyérmet, nagyon korlátozott hatékonysággal és olyan összetétellel, amely kétségtelenül veszélyes mind az emberekre, mind a csövekre. A duguláselhárítók csak akkor hatékonyak, ha a dugulást ásványi anyag okozza, máskülönben nem használnak. Mindenekelőtt a termék összetétele az, ami miatt száműznie kellene otthonából: a benne lévő kén- és sósav, ammónium- vagy kálium-hidroxid vagy nátrium-hipoklorit mind mérgező és maró hatású. A lefolyók duguláselhárításához részesítse előnyben a mechanikus módszereket, például a jó öreg wc pumpát.

A polcokon a tisztítószerek a fertőtlenítő tulajdonságokra vonatkozó fülbemászó ígéretekkel próbálnak kitűnni a tömegből, mint például a „99%-os baktériumölés”. Ez igaz, de a fertőtlenítésre való koncentrálással ezek a megoldások elveszítik tisztítóerejüket. A felületaktív anyagok, amelyeken a termék tisztítóhatása múlik, nem kompatibilisek a felületek fertőtlenítését ígérő biocidekkel. Azok a termékek, amelyek egyszerre ígérik a tisztítást és a fertőtlenítést, tévednek, mert a két kémiai elem kölcsönhatása súlyosan csökkenti a felületaktív anyagok és a biocidok teljesítményét. Ennek eredményeképpen mind a tisztítás, mind a fertőtlenítés hagy némi kívánnivalót maga után.

A mosdókat olyan helyiségnek tekintik, amely hatékony, gondos karbantartás nélkül gyorsan a baktériumok tenyészhelyévé válhat, és ez így is van. A minőségi tisztítás azonban csak vízkőmentesítéssel és tisztítószerekkel lehetséges, és sok WC-gélnek vannak bizonyos korlátai amellett, hogy középszerű összetételűek. A piacon kapható tisztítószerek fele olyan anyagokat tartalmaz, amelyek rosszabb esetben mérgezőek, jobb esetben pedig irritálóak és allergizálóak (allergiások számára). Nagyon oda kell figyelnie az összetevőkre, hogy biztos legyen benne, hogy jó minőségű, kockázatmentes terméket kap, de a legegyszerűbb megoldás még mindig az, ha fehér ecettel tisztítja a WC-t. Fertőtlenítő, szagsemlegesítő és vízkőoldó, tökéletes higiéniát biztosít.

A vegyi anyagok egyes koktéljai megváltoztatják a tisztító és/vagy fertőtlenítő hatást, de mások sokkal károsabbak, mint a többcélú tisztítószerek esetében. Ezek több maró és erősítő hatású anyagot kevernek, amelyek bár a tisztítás látszatát keltik, valójában a bútor felületét támadják meg. Ezeknek a szereknek a toxicitása káros lehet a felhasználók szemére, kezére és tüdejére. Egyes termékek, mint például a fenoxietanol és a metilizotiazolinon, a mérgező hatás mellett allergiát is okozhatnak.

Mindenki használt már tisztítókendőket, de a többcélú termékekhez hasonlóan ezek is tele vannak maró anyagokkal. Bizonyos szempontból pedig a törlőkendők használata még rosszabb lehet, mivel általában védelem nélkül használják őket, és közvetlenül érintkeznek a bőrrel, használat után pedig nem öblítik le rendszeresen a kezeket. Ezek a termékek mindenekelőtt a környezetre is károsak, mivel a márkák állításával ellentétben ezek a törlőkendők nem újrahasznosíthatók és nem is biológiailag lebomlóak, és feltétlenül a szemetesbe kell dobni őket. Sok fogyasztó követi az utasításokat, és lehúzza a törlőkendőket a WC-n. Ebben az esetben az összes elhasznált kendő megreked, és szennyezi a csatornákat és a szennyvíztisztító telepeket.

Mindenféle tisztítószerrel óvatosan kell bánni, beleértve a mosogatógépekben használtakat is. 2017-ig a foszfátokat hibáztatták, mert a mosószerekben nagy mennyiségben használták őket a zsír eltávolítására, de ez már nem így van. Vannak viszont más felületaktív anyagok, amelyek a mosószerek tisztítóerejéért felelősek, és amelyek lenyelése komoly irritációt vagy allergiát okozhat. Ezek a felületaktív anyagok az öblítés után is az edények felületén maradnak, és túlzott mennyiségben gyomorpanaszokat, például fekélyt vagy gyomorhurutot okozhatnak. Használatukkal a bőrt is kiszáríthatják vagy irritálhatják.

Ahhoz, hogy megszabaduljanak a sütőben lévő beragadt szennyeződésektől, a súrolószereknek erős kémiai szereket kell használniuk. Emiatt ezek a termékek rendkívül veszélyesek, ha a bőrrel vagy a nyálkahártyával érintkeznek. Ezek a tisztítószerek erős savakat használnak, amelyek érintkezéskor minden élő szövetet elpusztítanak. A legsúlyosabb esetekben azonnali vagy késleltetett bőrégést okozhatnak, amely mély és kiterjedt lehet. A termék használatának elkerülése érdekében elegendő a sütő rendszeres karbantartása forró vízbe áztatott szivaccsal minden használat után.

Sok tisztítószer aeroszolos dobozban kapható, de ez a formátum nem a legajánlottabb, mert amellett, hogy kémiai összetétele vitatott, egyéb káros hatásai is lehetnek. Az aeroszolok különösen illékony szerves vegyületeket (VOC) bocsátanak ki, amelyek az arra érzékenyeknél légzőszervi problémákat, például asztmát okozhatnak. Ugyanezek a VOC-ok lehetnek többé-kevésbé szennyezőek, de soha nem maradnak következmények nélkül a levegő minőségére nézve.

A peszticidek közé tartozik minden olyan termék, amelyet rovarok, kártevők, gombák vagy növények irtására használnak. Ezek enyhíthetnek egy problémát, de mindenekelőtt károsak az egészségünkre és a környezetre. A növény- és állatvilágra gyakorolt következmények nyilvánvalóak, de a táplálékláncra is kiterjedő hatással lehetnek, amikor a ragadozók a termékekkel szennyezett rovarokat vagy növényeket fogyasztanak. Ami az egészséget illeti, a rovarölő szereknek való kitettség kiválthat bizonyos betegségeket, például meddőséget vagy rákos megbetegedéseket, és komoly hatással lehetnek a magzatok egészségére. Egyes esetek rávilágítottak a túlzott peszticid-expozíció esetenként halálos hatásaira is.

A naftalin az a kis fehér golyó, amelyet nagyanyáink a szekrényekbe tettek, hogy távol tartsák a molyokat a ruháktól. Ezt a terméket ma már lehetetlen megtalálni a boltokban, mivel mérgező hatása miatt több európai országban betiltották az árusítását. A naftalin kőolajból származik, és egy policiklikus aromás szénhidrogén (PAH). A benne lévő naftalin a levegőben eloszlik, veszélyt jelent a légutakra, tachycardiát okozhat, és az Európai Unió és a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség rákkeltőnek minősíti.

Míg egyes termékeket kerülni kell, vagy csak nagy körültekintéssel szabad használni, vannak olyan keverékek, amelyek bizonyos feltételek mellett tilosak. Ezek közül a legismertebb – a szódabikarbóna és a fehér ecet. Egyesek arra figyelmeztetnek, hogy egyszerre hatékony és veszélyes. A keverék valóban páratlan szövetséges a takarítás során, de veszélyes lehet, ha zárt edényben tartjuk. A kémiai reakció, amely a két folyadék érintkezésekor lép fel, és megtámadja a foltokat, ha a gőzök nem tudnak távozni, a tárolóedény felrobbanását okozhatja.

Külön-külön a fehér ecet és a hidrogén-peroxid csodákra képes a tisztításban, különösen a legnehezebb foltok eltávolításában. De itt sem jó ötlet a két termék keverése. A fehér ecet és a hidrogén-peroxid együtt peressavat képez, egy rendkívül mérgező anyagot, amely nagyon irritálja a bőrt, a szemet és a nyálkahártyát.

Ahogy fentebb említettük, a fehérítő már vízzel hígítva is irritáló, de ha fehér ecettel keveredik, mérgező hatása nagyon veszélyes. A két folyadék kombinációja ugyanis már nagyon kis adagban is erősen mérgező klórgázt szabadít fel. Ennek a gáznak a gőzét belélegezve komoly köhögési rohamot okozhat, vagy sírásra késztethet, a kevésbé súlyos hatásoknál, de mindenekelőtt légzési problémákat és égési sérüléseket okozhat.

Ha már a fehérítőnél tartunk, nem lehet az ammóniával társítani. Ez a robbanékony keverék egy klóramin nevű gázt hoz létre, ami ugyanolyan veszélyes, ha nem veszélyesebb. Ennek a gáznak a gőzei ugyanolyan hatásúak, mint a fehérítő-fehér ecet kombináció, és szintén légzési nehézségeket és mellkasi fájdalmakat okoznak. Különösen ébernek kell lennie, és nagyon figyelnie kell a tisztítószerek összetételére, mivel egyesek, például az ablaktisztítószerek ammóniát tartalmaznak.

Van egy harmadik termék, amelyet biztonsági okokból mindenképpen kerülni kell: a háztartási alkohol. A háztartási alkohol a metilalkohol megfelelője, azzal a különbséggel, hogy szagtalan, és a fehérítővel kombinálva kloroformot eredményez. Ez az erősen irritáló termék erősen mérgező, és gőzének belélegzése szédülést és heves fejfájást okozhat. Egyértelmű, hogy a legjobb, ha semmit sem keverünk fehérítővel, kivéve a tiszta vizet.