Korábban létezett egy olyan elmélet, hogy az egerek belemászhatnak az elefánt ormányába, ezért tartanak tőlük.

A római történész és író, Idősebb Plinius egyszer azt írta az elefántokról: „Az összes élőlény közül ők nem bírják elviselni az egereket és patkányokat.” Ezután a folklórban és a filmekben elterjedt az a nézet, hogy az elefántok rettegnek az apró rágcsálóktól. De vajon igaz ez?

Valaha létezett egy elmélet, miszerint az egér bemászhat az ormányukba. Azonban ez valószínűleg nem igaz, hiszen az elefántok ki tudják fújni őket, ahogyan mi tisztítjuk az orrunkat. Ezenkívül az elefántoknak húsos gégefedőjük van, ami megakadályozza, hogy az egér eljusson a belső szervekhez.

Ugyanakkor az is ismert, hogy az elefántok szeme oldalt helyezkedik el a fejükön. Emiatt jól látnak oldalirányban, de a talaj közvetlenül előttük vakfolt. Így előfordulhat, hogy egy rágcsáló észrevétlenül megközelíti őket, és az elefánt csak akkor veszi észre, hogy valami van ott, amikor már a lábával érzi.

A vadonban bármi, ami hirtelen mozog vagy elsuhan az elefánt mellett, megijesztheti. Nem feltétlenül kell egérnek lennie – kutyák, macskák, kígyók vagy bármilyen más állat, ami gyors mozdulatot tesz az elefánt lábainál, megijesztheti.

Ezért a kutatók úgy vélik, hogy az elefánt félelmének oka nem maga az egér, hanem az, hogy valami váratlan dolgot lát a lábai körül.

A National Geographic szerint az ázsiai elefántok ugyanazt az élőhelyet osztják meg a királykobrákkal, amelyek a világ leghosszabb mérges kígyói. Mérgük elméletileg képes megölni egy elefántot.

A vastag bőrük és a taposási képességük nagyrészt megvédi őket az ilyen harapásoktól, de az ormányuk és a fiatal elefántok különösen sebezhetők. Ezért még ezek az óriások is messze elkerülik a kígyókat – ha tudják, hol vannak.

Veszély vagy váratlan esemény esetén az elefántok széttárják füleiket, amelyek – az afrikai elefánt esetében – a legnagyobbak az összes állat közül a bolygón.