Ősszel mindig ugyanaz a sztori: potyognak az almák, a fűben kupacokban hevernek, aztán szépen lassan megrohadnak. Legjobb esetben betolod őket a komposztba – ha van hozzá kedved. De van egy zseni trükk, amihez nem kell se komposztláda, se talicska: csak egy kis ész.

Képzeld el: a féregjárta, horpadt, túlérett almákból szuper tápanyagbomba lehet a talajnak. Vagyis amit eddig szemétnek hittél, abból lehet a kerted legjobb barátja.

Miért ne hagyd a rothadást a darazsakra?

Az alma tele van cukorral, rosttal és ásványi anyagokkal (kálium, foszfor, kalcium – a növények imádják!).
Ha csak ott hever a fűben, kárba vész. De ha okosan használod, akkor nemcsak a fák gyökerei laknak jól, hanem a földigiliszták, sünök, madarak és rovarok is bulit csapnak belőle. Ez pedig élőbb, gazdagabb talajt jelent neked tavasszal.

A módszer: zúzd szét, szórd szét!

Nem kell nagy ügyet csinálni belőle:

• Fogd a sérült almákat.
• Törd durvára (kalapáccsal, ásóval, bottal – vagy taposs rá).
• Szórd szét a fák tövében vékony rétegben (2-5 cm).
• Takard le egy kis fűnyesedékkel vagy levelekkel.

Ennyi! Nem kell pürét csinálni, elég, ha könnyebben bomlik. A gyökerek szépen felszívják, a talaj pedig meghálálja.

Beteg almát ne!

Van egy kis szabály:

• A nagyon penészes, gombás darabokat inkább dobd ki.
• Ne csinálj belőle nagy halmokat, mert akkor bűzös erjedés lesz.
• Inkább oszd el több fa között.

Így elkerülöd a kártevőket is.

Mit nyersz vele tavasszal?

Ha most ősszel belevágsz, tavasszal:

• lazább, gazdagabb lesz a föld,
• jobban tartja a vizet,
• gyorsabban nőnek a hajtások,
• erősebb lesz a termés.

És közben kevesebb hulladékot termelsz, több élőlénynek segítesz, és még a komposztálással sem kell bajlódnod.

Röviden:

• Ne hagyd az almát megrohadni a fűben.
• Zúzd szét, szórd a fa alá, takard le.
• Ne tedd oda a beteg darabokat.
• Ismételd meg minden ősszel.

Ez a kis trükk időt, energiát és pénzt spórol, a kerted pedig meghálálja.