Mi lenne, ha a lehullott levelek ingyenes, környezetbarát talajtakaróként szolgálnának a kertedben? Júlia, a városunk egyik kertésze elmagyarázta, hogyan érdemes csinálni… és mire kell nagyon figyelni!
Ősszel a természet szó szerint ajándékba ad nekünk több kiló levelet, amivel gazdagíthatjuk a talajt és megvédhetjük a növényeinket, anélkül hogy egy fillért is költenénk. Egy októberi reggelen épp a feljárómat gereblyéztem, amikor Júlia odaszólt: „Ne dobd ki őket! A levél kincs a földnek!” Kíváncsi lettem, így elmesélte, hogyan használja a városi virágágyásokban a leveleket télre. A levelekkel való mulcsozás tényleg hasznos: megvédi a földet, csökkenti az öntözést és gátolja a gazokat. De Júlia figyelmeztetett: „Ha rosszul csinálod, nagyobb bajt okozol, mint hasznot.” Szóval mielőtt nekiállnál, nézzük meg együtt, hogyan csináld jól, és mit kerülj el. Kezdjük!
Hogyan használd a lehullott leveleket a kertben?
Egyszerű az elv: gyűjtsd össze a fákról lehullott leveleket (a gyorsan bomló, puha leveleket – például hárs, kőris, gyertyán), hagyd őket kicsit megszáradni, majd terítsd szét 10–15 cm vastagon a veteményesben. Júlia profi tippje: „Aprítsd fel a leveleket fűnyíróval vagy aprítóval, így jobban szellőznek, nem tömörödnek és nem viszi el őket a szél.” A legjobb, ha ősszel, közvetlenül a betakarítás után takarod a talajt, hogy megvédje az esőtől és hidegtől. Ha pedig te is olyan helyen élsz, ahol minden ősszel rengeteg levél hullik, ez az egyik legzöldebb és legolcsóbb módja az újrahasznosításnak.
1. hátrány: a levelek könnyen elrepülnek
Sokszor észre sem vesszük, milyen könnyűek! Egy talicska levelet elég egy erősebb szél, és máris szétrepül mindenfelé – a járdán, a szomszédnál, a fűben. A száraz, nem aprított levelek könnyen szanaszét szóródnak. Júlia szerint a megoldás: „Nedvesítsd be a leveleket kicsit, aprítsd fel, vagy tartsd a helyükön pár ággal.”
2. hátrány: elfojthatják a fiatal növényeket
Ha nem vágod apróra őket, vastag, levegőtlen réteget alkotnak, amin a friss hajtások nem tudnak áttörni. Ez különösen igaz a keményebb levelekre, mint a tölgy, platán vagy babér. Ezeket inkább a bokrok vagy gyümölcsfák alá tedd, ne a zsenge palánták köré.
3. hátrány: lassan bomlanak le
Nem minden levél bomlik egyformán. A vastag, kemény levelek (tölgy, gesztenye) akár egy évig is eltarthatnak, mire lebomlanak. Ráadásul közben nitrogént vonhatnak el a földből, ami lassíthatja a növények növekedését. Júlia ezért mindig egy kevés fűnyesedéket vagy nitrogénben gazdag szerves trágyát kever hozzá.
4. hátrány: a nedves levelek elzárják a vizet
Ha eső éri őket, a levelek összetapadnak, és vízzáró réteget képeznek, ami nem engedi át a levegőt és a nedvességet. Ilyenkor a talaj befülled, a giliszták elmennek, és a föld fulladozik. Az aprítás itt is a kulcs – a kisebb darabok jobban szellőznek, nem alakul ki „vízhatlan takaró”.
Vannak hátrányai, de bőven akad előnye is
Mindezek ellenére kár lenne kidobni a leveleket! A természet így is gondoskodik rólunk: a levelek táplálják a talajt, visszatartják a nedvességet és visszafogják a gazokat. Ráadásul ingyen vannak, lebomlanak, és minden ősszel újratermelődnek. Ha pedig marad belőlük, pár hónap alatt kiváló komposzt lesz. Júlia végül azt mondta: „A levelek egy kis odafigyelést igényelnek, de ha jól bánsz velük, a kerted meghálálja.