A mai autók tele vannak mindenféle „szuper” megoldással, ezért fel sem merül benned, hogy ezek akár veszélyesek is lehetnek. Hiszen az ABS, a menetstabilizáló, a kormány- és fékrásegítés, a légzsákok és más „extrák”, amelyek a régi autókból még teljesen hiányoztak, első ránézésre önmagukért beszélnek: ez zseniális! Mert olyan helyzetekben, amikor elkalandozik a figyelmed, vagy egyszerűen nem tudnád uralni a helyzetet, a modern elektronika azonnal a segítségedre siet.

Csakhogy a valóság nem ennyire fekete-fehér. Egyre több modern sofőr ad hangot az elégedetlenségének bizonyos műszaki megoldásokkal kapcsolatban.

Kezdjük a rögzítőfékkel. Régen a „kézifék”, ahogy mindenki hívta, ott volt a jobb kezed ügyében – és vészhelyzetben ösztönösen rá is találtál. Ez egy teljesen önálló fékrendszer volt, függetlenül attól, hogy járt-e a motor vagy sem. Ha az alapfék meghibásodott, az ember azonnal a megmentő kézifékhez nyúlt. Aztán mintha valami odafent megváltozott volna: eltűnt a kar, és a fék elektromechanikussá vált. Ha nincs gyújtás, nincs kézifék sem! Ráadásul sok autóban a gyártók úgy gondolták, jó ötlet menükbe rejteni a fék működtetését. De mi történik, ha azonnal kell cselekedned? Vajon hány sofőr tudna ilyen helyzetben gyorsan eligazodni? A végeredmény az, hogy az autó gyakorlatilag elveszíti az egyik legfontosabb vészrendszerét.

Vegyük sorra az elektromos ablakemelőket is. Kényelmes megoldás: megnyomod a gombot, és az ablak már mozog is, ráadásul a vezető az összeset irányíthatja. Nem kell tekergetni semmit, minden modern és egyszerű. Csakhogy itt is van egy komoly veszély: képzeld el, hogy az autó balesetet szenved, felborul vagy megsérül. A régi tekerőt bárki azonnal megtalálta, de hol van a megfelelő gomb? És egyáltalán működni fog-e az elektronika egy ütközés után?

Ott van a kulcs nélküli hozzáférés is. Ez tulajdonképpen egy kész ajándék az autótolvajoknak: te csak közelítesz, az autó pedig gondolkodás nélkül kinyílik.

A hagyományos gombok száma a modern autókban folyamatosan csökken, helyettük mindenhol érintőfelületek jelennek meg. A valódi, tapintható gomb lassan már a luxusautók kiváltsága lett, elég csak a Bugattira gondolni. Pedig régóta tudjuk, hogy az ember ösztönösen nehezen kezeli a kizárólag érintésalapú vezérlést, főleg tapintás nélkül. Mi történik akkor, ha nagy sebességnél kell döntened? Ideges leszel, frusztrált leszel – és ez hogyan hat a többi közlekedő biztonságára? Ráadásul egy rossz mozdulat elég ahhoz, hogy véletlenül olyasmit kapcsolj be, amire egyáltalán nincs szükséged.

Az autó mára túlságosan bonyolult lett. Sok funkciót a vezetők egyszerűen nem értenek, ami kísértetiesen hasonlít az okostelefonok világára. Nem mindenki tudja egyértelműen átkapcsolni a fényszórót távolságiról tompítottra. Gyakran látsz olyan autókat, amelyeknek nem világítanak a lámpái, mert a vezető nem veszi észre, hogy a kapcsoló nincs automata állásban. Az ember egyre inkább feleslegesnek érzi magát a villogó ikonok, szöveges figyelmeztetések és végtelen menük között. Ma már egy rádióállomás váltása is bonyolultabb, mint ötven évvel ezelőtt volt. És akkor még nem beszéltünk a gyártók furcsa vonzódásáról az olyan másodlagos funkciókhoz, mint a koncerttermi hangzás végtelen finomhangolása. Mindez jól jönne egy teljesen önvezető autóban, ahol az utasoknak tényleg csak az unalom elűzése marad.

Van még egy komoly probléma: az autó azt az érzetet kelti benned, hogy bármit megtehetsz, hiszen majd az elektronika mindent megold. Így száguldanak tapasztalatlan kezdők jeges utakon, abban a hitben, hogy a kocsi majd magától helyesen dönt a csúszós kanyarban. Csakhogy ez egyelőre nem így van, mert erre senki sem tanította meg az autókat. A vezető erről mit sem tud, és a használati utasítás sem hívja fel erre a figyelmet – már ha egyáltalán még létezik ilyen könyvecske. A vásárlót ugyanis meg kell győzni arról, hogy az új autó minden problémát önállóan megold helyette.

Nem véletlen, hogy a humoristák régóta poénkodnak azon, miért volt kevesebb baleset a lovaskocsik korában. Akkor ugyanis a sofőr helyett egy másik fej is gondolkodott…

Két kiegészítő gondolat

A technológia önmagában nem rossz, de ha elveszi a felelősséget és a figyelmet a vezetőtől, akkor már nem segít, hanem árt. Talán nem az a kérdés, mit tud még az autó helyettünk megcsinálni, hanem az, mit nem szabadna rábíznunk.