Az űrkutatás történetében új fejezet kezdődött, amikor az Orion űrhajó végrehajtotta azt a döntő manővert, amely a Hold körüli pályára állította. Az Artemis II négyfős legénysége ezzel átlépte azt a határt, amelyet legutóbb az Apollo-program űrhajósai érintettek 1972-ben, miközben útközben megosztották első élményeiket a mélyűr látványáról.

Röviden

A hatperces hajtóműindítás után az Orion elérte a 38 000 kilométer/órás sebességet, amivel sikeresen elhagyta a Föld körüli pályát.
A fedélzeten három amerikai és egy kanadai űrhajós dolgozik együtt nemzetközi legénységként.
Ez az első, legénységgel végrehajtott Holdra tartó küldetés több mint öt évtized után, amely új korszakot nyit a NASA holdprogramjában.

Kulcsmanőver az ismeretlen felé vezető úton

Péntek éjjel közép-európai idő szerint az Orion hajtóművei végrehajtották a kritikus pályamódosítást. A rövid, de erőteljes gyújtás elég volt ahhoz, hogy az űrhajó kiszabaduljon a Föld gravitációs vonzásából.

A NASA tájékoztatása szerint minden rendszer stabilan működik, a legénység pedig jó állapotban van. A 38 000 km/órás sebesség elérése kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy az űrhajó elérje a Hold közelségét.

Reid Wiseman parancsnok szerint az indítás meglepően simán zajlott. A kapszula most olyan térség felé halad, ahol ember utoljára az Apollo-korszakban járt. Ez a pillanat nemcsak technikai eredmény, hanem egyfajta visszatérés is a mélyűrbe.

Élet a fedélzeten, ablakok és apró gondok

A legénység a földi irányítással és a nyilvánossággal is megosztotta élményeit. A hangulat oldott volt, Wiseman pedig egy apró, de érdekes problémára is kitért. A sok fotózás miatt az ablakok annyira elhomályosodtak, hogy már azok tisztításáról érdeklődtek, hogy továbbra is tiszta kilátásuk legyen a Földre.

„Látjuk a teljes Földet a sarkoktól a sarkokig, Afrikát, Európát, és néha az aurorát is” – írta le a látványt Wiseman. A lenyűgöző vizuális élmények mellett a mindennapi élet apró részletei is előkerültek a fedélzeten.

Christina Koch repülési szakértő mosolyogva jegyezte meg, hogy az elején akadtak kisebb nehézségek, de mostanra minden rendeződött. „A WC a legfontosabb eszköz az űrben” – mondta a technikai kihívások kapcsán. A súlytalanságban történő alvást furcsának, de meglepően kényelmesnek írták le.

Üzenetek a mélyűrből

A kanadai Jeremy Hansen számára ez az első űrutazás. „Ez egészen kivételes élmény, bárcsak korábban részem lehetett volna benne” – mondta meghatottan. Victor Glover pilóta közben az összetartás fontosságára hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a különbségek háttérbe szorulnak ebben a környezetben.

Bár az Artemis programot az Egyesült Államokban sok kritika éri a költségek miatt, a legénység elszántnak és nyugodtnak tűnik. A fedélzeten egy kis plüss jelzőtárgy is van, amely a súlytalanság állapotát mutatja. A családokkal egyelőre még nem beszélhettek személyesen, de a földi irányítás szerint erre hamarosan sor kerül.

Érdekesség, hogy az ilyen küldetések során a legkisebb technikai részlet is életminőségi kérdéssé válik, legyen szó látásról, alvásról vagy kommunikációról. Az is különleges, hogy a Hold felé vezető út ma már egyszerre tudományos és nagyon emberi élmény is.

Te mit gondolsz, inkább a Holdra való visszatérés technológiai értéke a fontos, vagy az, amit ez a jövő űrkutatásáról és az ember szerepéről üzen?