Sulyok Tamás körül egyre nő a feszültség – sokan már a távozását követelik

Na… most már tényleg elszabadultak az indulatok.

A közösségi oldalakat gyakorlatilag elárasztották azok a bejegyzések, amelyekben emberek ezrei kérdezik ugyanazt:

👉 Meddig maradhat még hivatalban Sulyok Tamás?

Mert ami az elmúlt napokban történt körülötte, az már messze nem egyszerű politikai vita.

Sokkal inkább egyfajta társadalmi ítélet kezd formát ölteni.

Az egész lavinát az indította el, hogy az új kormány több látványos eseményén is feltűnően háttérbe szorult az államfő. Többen kiszúrták, hogy bizonyos hivatalos fotókon egyszerűen nem szerepelt, máskor pedig mintha tudatosan kerülték volna a közös megjelenést vele.

Na, erre robbant az internet.

Voltak, akik szerint ez már túlzás.

Mások viszont úgy reagáltak: ugyan miért kellene sajnálni egy olyan embert, aki szerintük hosszú éveken át szó nélkül asszisztált a hatalom legvitatottabb döntéseihez?

És itt kezdődött az igazán kemény része a történetnek.

Mert rengetegen nem egyszerűen politikai szereplőként beszélnek róla.

Hanem egy korszak jelképének tartják.

Egy olyan rendszer emberének, amelyről ma már egyre többen mondják ki nyíltan, hogy szerintük súlyos károkat okozott az országnak.

A kritikák között újra előkerültek korábbi ügyek is.

Sokan felemlegetik az Alkotmánybíróság időszakát.

Mások azt róják fel neki, hogy államfőként ritkán szólalt meg fontos társadalmi konfliktusok idején.

👉 Gyülekezési jog.

👉 Közmédia.

👉 Civil szervezetek.

👉 Jogállamisági viták.

👉 Politikai botrányok.

A bírálók szerint ezekben az ügyekben sokkal határozottabb megszólalásokat vártak volna tőle.

De nem ez váltotta ki a legerősebb indulatokat.

Hanem az a benyomás, hogy a köztársasági elnök a legfeszültebb pillanatokban is inkább hallgatott.

És ezt sokan nem felejtették el.

Anyám erre csak annyit mond:

„Fiam… amikor nagy baj van, akkor derül ki, ki meri kinyitni a száját.”

És hát… sok ember szerint itt pontosan ez történt.

Persze vannak olyanok is, akik szerint veszélyes irány, amikor egy ország politikai bosszúhadjáratként kezd kezelni minden korábbi vezetőt.

Ők azt mondják: lehet valakit kritikával illetni, lehet vitatni a döntéseit, de az emberi méltóságot akkor sem szabad teljesen félredobni.

Csakhogy a közvélemény egy része most már láthatóan nem finomkodik.

A kommentek egyre keményebbek.

A hangulat egyre indulatosabb.

És egyre többször jelenik meg ugyanaz a követelés:

👉 Mondjon le.

Mert sokan úgy érzik, hogy az ország politikai fordulata után Sulyok Tamás már nem tudja hitelesen betölteni az államfői szerepet.

A történet pedig valószínűleg még messze nem ért véget.

Sőt.

Most kezdődik igazán.

Anyám pedig csak sóhajt egyet:

„A hatalom addig kényelmes… amíg egyszer el nem fogy körülötte a csend.”

Na… erről még sokáig beszélni fognak.