Azt hittem, hogy a paradicsommal minden rendben van: erős szárak, sötétzöld levelek, hatalmas bokrok. Aztán rájöttem, hogy a szép lomb még nem jelent bőséges termést. Nálam évekig előfordult, hogy a paradicsom egész nyáron csak növekedett, de alig hozott fürtöket. Sokáig azt hittem, hogy a fajta vagy az időjárás a hibás, pedig egészen más állt a háttérben.
Így néz ki egy elhízott paradicsombokor: sűrű lomb, vastag szár, de alig néhány virágfürt.
Az évek során alaposan utánajártam ennek a problémának. A túlburjánzó paradicsom nem a fajta szeszélye és nem balszerencse, hanem annak a jele, hogy valami nincs rendben a termesztés során. Négy fő oka lehet, amelyek gyakran egyszerre jelentkeznek, és amíg a legfontosabbat nem szünteted meg, sem a kálium-monofoszfát, sem a „koplaló” kezelés nem hoz eredményt.
Túl sok nitrogén – a bokor csak lombot nevel
Ez a leggyakoribb ok. Különösen új kertekben fordul elő, ahol a talaj eleve nagyon tápanyagban gazdag, például korábban csalános vagy málnás volt, esetleg évekig komposzt került rá. A helyzetet tovább rontja, ha tavasszal friss trágyát vagy túl sok szerves anyagot dolgozol a földbe. Ilyenkor a paradicsom bőséges nitrogénhez jut, amit logikusan a növekedésre fordít, nem pedig a termésekre.
A nitrogéntúladagolás jelei könnyen felismerhetők: a levelek nagyok, sötétzöldek, kissé pöndörödnek, a szár vastagabb, mint a mellette álló növényeké. A virágfürtök vagy ki sem alakulnak, vagy üres virágként lehullanak. Előfordulhat, hogy ugyanazon az ágyáson két azonos fajta közül az egyik túlburjánzik, a másik pedig normálisan terem, mert az egyik gyökere tápanyagban gazdagabb talajrétegbe jutott.
Nálam ez a költözés utáni második évben történt. Az üvegházat egy korábbi csalános területre építettük, ahol a föld fekete és rendkívül termékeny volt. Júliusra a paradicsomok két méternél is magasabbra nőttek, hatalmas levelekkel, de alig volt rajtuk termés. Leállítottam minden nitrogéntartalmú trágyázást, és kálium-monofoszfátot adtam nekik 15–20 grammot 10 liter vízhez keverve, a gyökérhez öntözve. Nyolc-kilenc nap múlva két bokron új virágbimbók jelentek meg. Nem egyik napról a másikra történt a változás, de jól látható volt az eredmény.
A bokor képes átváltani terméshozásra, ha megszünteted a túlzott nitrogénellátást, és foszfort valamint káliumot biztosítasz számára. A legfontosabb, hogy ilyenkor ne adj még több trágyát abban a reményben, hogy felgyorsítod a folyamatot.
Az üvegházban a túlzott hőség akadályozza a terméskötést
Erről ritkábban esik szó, pedig júliusban gyakran ez a legfontosabb ok. Amikor a hőmérséklet 35 °C fölé emelkedik, a paradicsom virágpora elveszíti életképességét. Megporzás hiányában nem képződik termés, ezért a növény továbbra is a zöldtömeg növelésére fordítja az energiáját. Számára ez természetes reakció: ha nincs termés, akkor tovább növekszik.
Üvegházban ez a probléma még súlyosabb. Kint lehet 28–30 °C, bent viszont könnyen 40 °C fölé emelkedik a hőmérséklet. Ez nemcsak a déli vidékeken fordul elő, hanem sok más térségben is, amikor az üvegház szinte kemencévé válik.
Évek alatt azt tapasztaltam, hogy ha mindkét végét kinyitom az üvegháznak, és árnyékoló hálót teszek a tetejére, akkor öt-hét nap alatt a belső hőmérséklet 6–8 fokkal csökken. Az új virágok megmaradnak, és a virágpor ismét életképes lesz.
Ha kicsi az üvegházad, nagy melegben érdemes délelőtt 10–11 óra között óvatosan megrázni a nyitott virágfürtöket, hogy segítsd a beporzást.
Elmaradt a megfelelő alakítás, ezért rossz helyre kerül az energia
A túlburjánzó paradicsom szinte mindig rengeteg hónaljhajtást hoz. Sokan sajnálják ezeket eltávolítani, mert szépnek tűnik a bokor, pedig ezzel csak súlyosbítják a problémát. Minden egyes hajtás elszívja a tápanyagokat, versenyez a leendő termésfürtökkel, így a növény tovább növeli a lombot ahelyett, hogy paradicsomot nevelne.
Eltávolítottam a hónaljhajtásokat, és másfél hét múlva már új virágfürt jelent meg. Ez a módszer nálam mindig bevált.
A determinált és a folyton növő paradicsomok ugyanúgy túlburjánzhatnak, de másképp kell őket kezelni. A determinált fajta meghatározott számú fürt után leáll a növekedéssel, ezért ha nem alakítod időben, oldalhajtásokba viszi az energiáját. A folyton növő fajta ezzel szemben korlátlanul fejlődik, ezért a hónaljhajtásokat rendszeresen el kell távolítani, hogy ne pazarolja el az erejét.
A túlburjánzó bokornál én minden hónaljhajtást eltávolítok az első virágfürt alatt, a már kialakult fürtökön pedig 5–6 termést hagyok. Kevesebb paradicsomot gyorsabban kinevel, majd hamarabb áttér a következő fürtre. Többször előfordult, hogy ilyen beavatkozás után 10–12 nappal már új terméskezdemények jelentek meg.
A virágzás alatti tápanyag-utánpótlás és a termések ritkítása szorosan összefügg a bokor alakításával: ha ezt az összefüggést nem veszed figyelembe, az eredmény kiszámíthatatlan lesz.
A rendszertelen öntözés miatt a gyökér nem kapja meg a megfelelő jelzést
Erre az okra jöttem rá a legkésőbb. Előfordulhat, hogy a paradicsom éppen az öntözés miatt növeszt túl sok lombot, ezt pedig sokáig én sem értettem. Nem tudtam megmagyarázni, hogy a nem túl gazdag talajban, megfelelően alakított bokor miért nem akar teremni.
Két-három nap öntözés nélküli időszak nem árt a bokornak, viszont fontos jelzést ad a gyökérzetnek.
A gyakori és bőséges öntözés, különösen tápanyagban gazdag talajon, oda vezet, hogy a gyökérzet semmilyen hiányt nem érez. A paradicsom viszont gyakran csak enyhe vízhiány hatására vált át intenzív terméshozásra. A gyökérnek érzékelnie kell, hogy az erőforrások nem végtelenek, ilyenkor a növény a termések kialakítására összpontosít.
Én hagytam, hogy a talaj 3–4 centiméter mélységig kiszáradjon, majd két-három napig nem öntöztem. Ezután ismét meglocsoltam, és kálium-foszfor tápoldatot adtam: 20 gramm kálium-szulfátot és 30 gramm szuperfoszfátot 10 liter vízhez keverve. Hat-hét nap múlva két bokron új virágbimbók jelentek meg. Nálam végül ez bizonyult a legfontosabb oknak.
Ha csepegtető öntözést használsz, érdemes a túlburjánzó bokroknál átmenetileg kézi öntözésre váltani, mert az automata rendszer az időjárástól függetlenül adagolja a vizet.