Éveken keresztül néztem, ahogy a paradicsom virágai lehullanak, a virágfürtök pedig szinte üresen maradnak. A bokrok egészségesnek tűntek, időben öntöztem és hónaljaztam őket, mégis kevés termés fejlődött. Később kiderült, hogy a probléma a bórral volt. Pontosabban azzal, hogy vagy egyáltalán nem adtam a növénynek, vagy rosszul alkalmaztam. Azóta nem változtatok a bevált módszeren, és szinte egyetlen meddő virág sem marad a bokrokon. Elmondom azt a három szabályt, amely nélkül a bórsav egyszerűen nem fejti ki a hatását.

A paradicsom virágzása alatt éppen ekkor dől el, hogy a virágból termés lesz-e vagy sem.

A bór közvetlenül befolyásolja a virágpor csírázását és a terméskezdemény kialakulását. Ha hiányzik, a virág elhervad és lehullik, mielőtt terméssé fejlődhetne. Ez különösen forró időben látványos, amikor a beporzás eleve nehezebben megy. Fontos azonban megérteni, hogyan viselkedik a bór a növényben, mert enélkül minden kezelés hiábavaló lehet.

A bórsav csak lombpermetként hat igazán a paradicsomnál

A bór nem mozog szabadon a növény szöveteiben. Ez alapvetően megkülönbözteti a legtöbb más tápanyagtól. A nitrogén, a kálium vagy a magnézium bizonyos mértékig eljut a növény különböző részeibe, a bór azonban ott marad, ahová kijuttattad. Ezért a gyökérhez öntözve nem igazán éri el a virágokat.

Az egyetlen igazán hatékony módszer a teljes növény alapos permetezése. Minden levelet, hajtást és bimbót érdemes befedni, mert amelyik rész kimarad, oda nem jut elegendő bór. Én este vagy borús időben permetezek, hogy az oldat ne száradjon meg túl gyorsan. Az adagolás egyszerű: 5 gramm bórsav 10 liter vízhez. A port először kevés forró vízben oldom fel, majd felöntöm a kívánt mennyiségre, mert így sokkal könnyebben feloldódik.

Kezdetben egy fontos dolgot figyelmen kívül hagytam. A paradicsom gyorsan fejlődik, ezért a permetezés után megjelenő új hajtások és virágfürtök már nem kapnak bórt. Egyszeri kezelés után könnyű azt hinni, hogy minden rendben, miközben a bokor egy hét alatt akár 15-20 centimétert is nőhet, és új virágokat hoz.

Virágzás alatt háromszor használom a bórsavat

Mivel a bór nem vándorol a növényben, egyetlen permetezés nem elegendő. Évek óta ugyanazt a módszert alkalmazom: az első kezelést az első virágok megjelenésekor végzem, majd hét nap múlva ismétlem meg, végül újabb hét nap elteltével még egyszer. Így összesen három permetezést kap a növény a virágzás időszakában.

Gyógyszertárban kapható bórsavból 5 grammot oldok fel 10 liter vízben, így néhány perc alatt elkészül a permetlé.

Korai vagy nagyon korai fajtáknál a kezelések közötti időt 3-4 napra csökkentem, mert ezek gyorsabban virágoznak, és a fürtök egymás után fejlődnek. Középérésű fajtáknál a 7 napos időköz jól bevált.

Három kezelés esetén kissé csökkentem az adagot, ezért 10 liter vízhez nem 5 grammot, hanem 3-4 gramm bórsavat használok. Ennek egyszerű oka van: három enyhébb kezelés biztonságosabb és egyenletesebb hatást ad, mint egyetlen erős permetezés. A túlzott bórbevitel valódi problémát okozhat, mert a levelek szélei sárgulni kezdenek, majd barnulnak. Emiatt nem érdemes az adagolással kísérletezni.

Ezzel a módszerrel a bór végig jelen van a tömeges virágzás időszakában. Mire a negyedik vagy ötödik virágfürt is kinyílik, a növény már három alkalommal megkapta a szükséges kezelést, és sokkal jobban megtartja a terméskezdeményeket.

A bór, a kalcium és a magnézium együtt adja a legjobb eredményt

Sokáig azt hittem, hogy önmagában a bórsav elegendő. A virágok valóban jobban kötöttek, de néhány termésen továbbra is megjelent a csúcsrothadás. Később rájöttem, hogy ilyenkor már nem a bór, hanem a kalcium hiányzik.

A kalcium a termések belső szöveteinek egészségéért felel. Hiányában a sejtfalak gyengülnek, és megjelenhet a csúcsrothadás. Gyors segítséget jelenthet a kalcium-nitrátos lombpermet, amelyből 10-15 grammot oldok fel 10 liter vízben. Fontos, hogy valóban kalcium-nitrátot használj, mert más hasonló nevű készítmények teljesen eltérő hatásúak.

Magnéziumot magnézium-szulfát formájában adok a növénynek: egy evőkanálnyit oldok fel 10 liter vízben. Hiányát a leveleken könnyű felismerni, mert az erek közötti részek világosodni kezdenek, márványos mintázat jelenik meg. Ez akár 15-20%-os terméscsökkenést is okozhat, még akkor is, ha a termések első ránézésre egészségesnek látszanak.

A magnéziumot egy evőkanál magnézium-szulfát formájában adom 10 liter vízhez.

Sokan ajánlják ilyenkor a különböző bórtartalmú komplex készítményeket, de fontos elolvasni az összetételüket. Egyes változatok kalciumot is tartalmaznak, és gyökéren keresztüli kijuttatásra készültek, míg mások lombpermetként használhatók. Sokan az első kezükbe kerülő készítményt veszik meg, majd csodálkoznak, hogy nem látják a várt eredményt. Én mindig ellenőrzöm a csomagoláson az összetételt és az alkalmazási módot. A kalcium-nitrát lombpermetként együtt is használható bórral, de a talajban a magnéziumot, a kalciumot és a káliumot nem célszerű egyszerre nagy mennyiségben kijuttatni, mert versenyeznek egymással a felvétel során.

Mi változik, ha mindhárom szabályt betartod?

Amióta ezt a három szabályt követem, látványosan megváltozott a paradicsomtermés. Egy-egy virágfürtön rendszeresen 5-7 terméskezdemény marad meg, míg korábban csak 2-3 fejlődött tovább. A termések egyenletesebbek, nem jelenik meg csúcsrothadás, és a bokrok közepén sincsenek üres fürtök. A nagy termőképességű hibridek különösen jól reagálnak erre a módszerre.

A leggyakoribb hiba, amit más kertészeknél látok, hogy a virágzás elején egyszer permeteznek, majd megfeledkeznek róla. Előfordul az is, hogy nem megfelelő összetételű készítményt választanak, vagy a bórsavat a gyökérhez öntik, mert azt hiszik, így biztosabban hasznosul. Ezek a megoldások általában nem hozzák a kívánt eredményt.

A három szabály egyszerű: csak lombpermetként alkalmazd, virágzás alatt három alkalommal ismételd meg, és gondoskodj a megfelelő kalcium- és magnéziumellátásról is. Évről évre ugyanazt az eredményt tapasztalom: több megmaradó terméskezdeményt és bőségesebb termést.