A bakhátolás több termést tesz tönkre, mint az aszály és a betegségek együttvéve. Nem azért, mert maga a módszer káros lenne. Nélküle a burgonya nem tud megfelelő termést hozni. Hanem azért, mert a legtöbben rosszul végzik: túl magasra húzzák a földet, túl későn dolgoznak, vagy túl nedves talajt használnak.

Én is átéltem ezt. Egy augusztus mindent a helyére tett. Kiástam a töveket, és egy vödörnyi termés helyett bokronként csak három-négy apró gumót találtam. A bokor zöld volt, a lomb dúsnak látszott. A gumó viszont alig volt elég egy leveshez. Ekkor kezdtem utánajárni, mi is ment félre.

A legnagyobb hiba: „minél magasabb, annál jobb”

Ez a meggyőződés sok kertész fejében él, és generációról generációra öröklődik. Azt gondolják, hogy minél magasabb a bakhát, annál több föld jut a gumóknak, ezért annál nagyobb lesz a termés. A logika érthető. Csakhogy nem helyes.

Amikor túl magasra húzod a földet – nagyjából 15 centiméternél magasabbra az eredeti talajszinthez képest –, a fiatal oldalhajtások, amelyekből a gumókat hozó indák fejlődnének, vastag földréteg alá kerülnek. Előbb fel kell törniük a felszín felé, mielőtt oldalirányba növekedhetnének és gumókat képeznének. Egy részük ezt nem tudja megtenni. Más részük minden energiáját a talaj leküzdésére fordítja. Ennek eredménye, hogy kevesebb gumó fejlődik, mint amennyi lehetne.

A burgonyának nem magas bakhátra van szüksége, hanem laza, könnyű és jól szellőző földkupacra. Ez az a különbség, amelyet kevesen vesznek figyelembe.

Második hiba: rossz időpont

A bakhátolást meghatározott időben kell elvégezni. Nem akkor, amikor éppen ráérsz, és nem akkor, amikor hétvégén jut rá idő. Két ideális időpont létezik.

• Az első alkalommal akkor, amikor a lomb eléri a 15–20 centiméteres magasságot. Ez általában két-három héttel a kelés után következik be. Ilyenkor 10–12 centiméter földet húzz a tövekhez, de ne többet.
• A második alkalom a bimbók megjelenésének kezdetén van. Amint meglátod az első bimbókat, érdemes elvégezni a második bakhátolást. Ekkor további 5–7 centiméter földet adj hozzá, óvatosan, túlzás nélkül.

Ennyi. Ezután már ne nyúlj a kapához. Ha később, júliusban, nagy melegben bakhátolsz, a felhúzott föld alatt könnyen befülled a talaj. Ez különösen eső vagy öntözés után jelent problémát. A gumók ilyen környezetben károsodhatnak, a betegségek gyorsan megjelennek, a termés pedig csökken.

Egyszer én is elkéstem, és a második bakhátolást július végén végeztem el. Azt gondoltam, jobb későn, mint soha. Kiderült, hogy ebben az esetben inkább jobb lett volna kihagyni. Az eredmény siralmas volt: a gumók egy része már a földben megbarnult.

Harmadik hiba: túl nedves vagy túl száraz föld

Erre sokan nem is gondolnak, pedig nagyon fontos. Nem mindegy, milyen állapotú talajjal bakhátolsz.

Az eső utáni nedves, kötött agyagos talaj rossz választás. Összetapad, tömör réteget képez és elzárja a levegőt. A gyökerek ilyen körülmények között nem jutnak elegendő oxigénhez. Egyszerűen ellenőrizheted: ha a föld a kezedben gombóccá gyúrható, még nem alkalmas a munkára.

A teljesen kiszáradt, poros föld sem ideális. Az első eső után kemény kérget képez, amely megrepedezik és nem engedi egyenletesen beszivárogni a vizet.

A bakhátoláshoz legjobb a kissé nedves, morzsalékos, laza talaj. Ha a kezedben könnyen szétesik és nem tapad össze, akkor megfelelő.

Én rendszerint egy-két napot várok egy eső után. Mire a talaj kissé megszikkad, de még nem porzik, akkor indulok neki a kapával.

Negyedik hiba: a gyökerek megsértése kapálás közben

Ez egy csendes hiba, amelyről szinte senki sem beszél. A burgonya gyökérzete szerteágazó, és vízszintesen messzire terjed a szár körül.

Ha nagy lendülettel és széles mozdulatokkal kapálsz, ahogyan sokan teszik, könnyen átvághatod a gyökerek egy részét. Nem mindet, de eleget ahhoz, hogy a növény stresszt szenvedjen. Ilyenkor energiáját a regenerálódásra fordítja ahelyett, hogy a gumókat fejlesztené.

Hogyan érdemes dolgozni? A kapát a sorral párhuzamosan, óvatosan és sekélyen vezesd. Ne csapkodd a földet, hanem finoman húzd a tövekhez. Inkább a sorok közepe felől dolgozz, ne közvetlenül a szár mellett. A szárat ne sértsd meg, csak földet húzz hozzá, ne áss mellette.

Nyugodt tempóban haladj, erőlködés nélkül. Ez nem gyorsasági verseny.

Mi történik a terméssel, ha mindent jól csinálsz?

A különbség látványos. A megfelelően bakhátolt bokorban a gumók több szinten fejlődnek. A talaj laza marad, a levegő szabadon áramlik, a gyökerek pedig teljes erővel működnek.

Az eredmény nem három-négy apró gumó lesz, hanem egy jól megrakott bokor. A burgonyák egyenletesek, nagyok, üregek és repedések nélkül fejlődnek.

Miután kijavítottam ezeket a hibákat és helyesen kezdtem bakhátolni, már az első szezonban kétszeresére nőtt a termésem. Ugyanazokat a fajtákat termesztettem, ugyanabban a földben, ugyanazzal az öntözéssel. Csak a módszer változott.

Ebben rejlik az egész tanulság. Néha a kevesebb beavatkozás több termést eredményez. Mert a túl sok kapálás nem segíti a növényt, hanem inkább hátráltatja.

Végül három szabály, amelyet érdemes megjegyezned: a bakhát magassága legfeljebb 12–15 centiméter legyen, csak két alkalommal végezd el a műveletet, utána már ne bolygasd a töveket, és mindig laza talajjal, óvatos mozdulatokkal dolgozz, erőltetés nélkül.