Nincs is jobb a házi lekvároknál. Sokkal gyümölcsösebb az ízük, mint a bolti változatoknak, és persze tudjuk, hogy miből készültek. Ha magunknak főzünk lekvárt, két módszer közül választhatunk: a sima főzés és a pektines.

A lekvárok eleve elég magas szénhidráttartalmúak, így nem feltétlenül szükséges plusz cukrot hozzáadni. A boltiak általában édesek és tartósítószereket tartalmaznak.

De cukor nélkül is lehet tartós lekvárt készíteni, bár ez némi gyakorlatot és türelmet igényel.

Ezek bogyós gyümölcsök, alacsony szénhidráttartalmúak

A bogyós gyümölcsöknek van a legalacsonyabb szénhidráttartalma az összes gyümölcs közül, mégis finom, cukormentes lekvárokat lehet belőlük készíteni. Ha alacsony szénhidráttartalmú diétát tart, ez a legjobb választás.

Néhány szempont, mielőtt belevágna

Mivel a cukrot általában a mikroorganizmusok szaporodásának gátlására használják, a cukormentes lekvárokat hűtőben kell tárolni. Általában két hétig tarthatók a hűtőszekrényben, és a fagyasztóban is érdemes őket tárolni.

Főzés

A legegyszerűbb, ha a gyümölcsöt kevés vízzel felforraljuk. Állandó keverés mellett hagyjuk főni körülbelül 3 órán át. Ekkor a víztartalom egy része elpárolog, és a gyümölcsből lekvár lesz.

Ilyenkor édesítőszert adhat hozzá, ha nem találja elég édesnek, de teljesen természetesen is befőzheti.

A magasabb pektintartalmú gyümölcsöket érdemes így elkészíteni, ilyen például a szilva, a sárgabarack, az alma és a ribizli. A főzési idő függ a lekvár sűrűségétől is.

Pektines módszer

Vannak olyan gyümölcsök, amelyeknek alacsonyabb a pektintartalmuk, ilyenkor segítségre van szükség, ami pektin formájában érkezik. Ezt a főzés során kell a gyümölcshöz adni.

Válasszon egyszerű, cukor nélküli pektint. 60 g pektin elegendő körülbelül 10 kg gyümölcs tartósításához. Érdemes citromsavat és citromlevet is hozzáadni, amitől a lekvárok színesebbek lesznek és tovább tartanak.

Alacsonyabb pektintartalmú gyümölcsök az eper, szamóca, cseresznye, kivi, narancs.