Több éven át néztem júniusban a paradicsombokraimat, és nem értettem, miért nem úgy fejlődnek, ahogy szeretném. A növények erősek voltak, sötétzöld leveleket hoztak, rengeteg virág nyílt rajtuk, mégis alig alakult ki termés. Akkoriban a virágzás alatti tápoldatozás nálam abból állt, hogy „minél több, annál jobb”: mindent ráöntöttem, ami éppen kéznél volt. Élesztőt, fahamut, erjesztett csalánlevet. A bokor nőtt, de termést alig hozott. Sok időbe telt, mire rájöttem, hol hibáztam. Most elmondom, mit változtattam, és miért éppen két tápanyag a legfontosabb ebben az időszakban.

Virágzás idején a paradicsomnak elsősorban két elemre van szüksége, és ezek nagyban meghatározzák a későbbi termést.

Mi történik a paradicsommal virágzás idején, és miért fontos ilyenkor a tápanyag-utánpótlás?

Egy paradicsomvirág mindössze 5–7 napig él. Ha ezalatt a növény nem kapja meg a megfelelő tápanyagokat, vagy nem megfelelő arányban kapja őket, egyszerűen ledobja a virágot. A növény számára ez nem tragédia: ilyenkor inkább a túlélésre fordítja az energiáját, mint a termésképzésre.

A foszfor a terméskezdemény kialakulásában és megtartásában játszik fontos szerepet. A kálium segíti a tápanyagok szállítását a fejlődő termésekhez, erősíti a sejtfalakat és kedvezően hat a beporzás sikerességére. Ez a két elem együtt fejti ki a legjobb hatást, ezért virágzáskor ezekre van leginkább szüksége a paradicsomnak.

A nitrogén ebben az időszakban inkább hátrányt jelenthet. Erőteljes levél- és hajtásnövekedést indít el, így a növény a lomb fejlesztésére fordítja az energiáját. Ennek következménye, hogy a virágok lehullanak, vagy csak apró termések fejlődnek belőlük. Ezt saját kertemben is többször megtapasztaltam, és sok kertész hasonló problémáról számol be.

Ha ezt megérted, teljesen másképp fogsz gondolkodni a virágzás alatti tápoldatozásról. Innen jutottam el a kálium-monofoszfáthoz.

Kálium-monofoszfát: miért ez lett a legfontosabb tápanyagom virágzáskor?

A kálium-monofoszfát egyszerre biztosít foszfort és káliumot olyan formában, amelyet a gyökerek gyorsan fel tudnak venni. Nem kell hosszú lebomlási folyamatokra várni a talajban, ezért a hatása viszonylag gyors.

Én 10-15 gramm kálium-monofoszfátot oldok fel 10 liter vízben. Bokronként körülbelül 1 liter oldatot juttatok ki, ennél többet nem, mert a túl magas koncentráció már nem előnyös. Mindig a gyökérzónába öntözöm, és csak előzőleg benedvesített talajra.

Virágzás idején 10-12 naponta alkalmazom ezt a kezelést. Gyakoribb használatot is kipróbáltam, de nem tapasztaltam jobb eredményt, viszont a talaj terhelése nőtt.

A harmadik évben, amikor már ezt a módszert alkalmaztam, először számoltam meg egyszerre több mint 25 terméskezdeményt egyetlen bokron. Korábban már 15 is jó eredménynek számított. Akkoriban semmilyen más jelentős változtatást nem végeztem a gondozásban, csak ezt a tápoldatozást és azt, amiről a következő részben lesz szó.

Bórsav – nélküle a foszfor és a kálium sem dolgozik teljes hatékonysággal

A bór fontos szerepet játszik a virágpor csírázásában és a sikeres megtermékenyülésben. Hiányában a virág kívülről egészségesnek tűnhet, mégsem alakul ki belőle termés. Ez különösen nagy melegben jelent problémát, mert 28-30 °C felett a paradicsom beporzása eleve romlik, a bór pedig részben segíthet ezen.

A bórsavat kizárólag lombpermetként használom, a levelekre és a virágokra permetezve. Gyökéren keresztül nem ugyanazt a hatást fejti ki. Az oldatot 1 gramm bórsav és 1 liter víz arányában készítem el. A port először kevés forró vízben oldom fel, majd hozzáadom a többi vizet, hogy teljesen feloldódjon.

Virágzás alatt két permetezést végzek, körülbelül 10 nap különbséggel. Mindig reggel vagy este permetezek, soha nem a déli hőségben. Amióta a kálium-monofoszfát mellett bórsavat is használok, jelentősen csökkent a meddő virágok száma. Korábban a virágok akár egyharmada is lehullott termés nélkül, ma ez már ritkán fordul elő.

A két tápanyag együtt sokkal jobb eredményt ad, mint külön-külön. Van azonban egy gyakori hiba, amely az egész munkát tönkreteheti.

A leggyakoribb hiba, amely semmissé teheti a virágzás alatti tápoldatozást

Az élesztős tápoldatok használata virágzás idején erőteljes talajéletet indít el, amelynek során nitrogén szabadul fel. Erre a paradicsom gyors lombnövekedéssel reagál. Éppen ezért ellentmondásos egyszerre azt tanácsolni, hogy kerüld a nitrogénes tápanyagokat, miközben élesztős oldatot használj.

A fahamu alkalmazható, hiszen káliumot tartalmaz és csökkenti a talaj savasságát. Fontos azonban, hogy a fahamut és a kálium-monofoszfátot ne ugyanazon a napon juttasd ki. A fahamu lúgosabbá teszi a talajt, ilyen környezetben pedig a foszfor nehezebben vehető fel a gyökerek számára. A két kezelés között legalább 5–7 nap teljen el.

A fahamu tehát hasznos lehet, de megfelelő időzítés mellett.

A jód kis mennyiségben – 3-4 csepp 10 liter vízhez – öntözővízhez adva nem káros, sőt bizonyos esetekben kedvező hatású lehet, önmagában azonban nem növeli a terméskezdemények számát. Inkább kiegészítő szerepe van.

Én a következő rendszert követem: 10-12 naponta kálium-monofoszfátot adok a gyökérzónába, és a virágzási időszak alatt kétszer bórsavas lombpermetet alkalmazok. Nem használok élesztős tápoldatot, friss szerves trágyát vagy nitrogénben gazdag készítményeket ebben az időszakban. Ezzel a módszerrel egy folyton növő paradicsombokron a 25-30 egyidejű terméskezdemény egyáltalán nem számít ritkaságnak.