A múlt héten véletlenül összefutottam egy régi ismerősömmel, Katával egy bevásárlóközpontban.
Hét éve nem találkoztunk – munkát vállalt Németországban, és végül ott is maradt.
Természetesen beültünk egy kávézóba beszélgetni.
És amit a német nőkről mesélt, az őszintén meglepett.
Volt néhány dolog, ami annyira furcsának tűnt számomra, hogy többször is visszakérdeztem.

„Egyáltalán nem érdekli őket, mit gondolnak róluk a férfiak”

– Tudod, mi lepett meg a legjobban az első hónapokban? – kezdte Kata, miközben kevergette a cappuccinóját.
– Az, hogy a német nőket egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak róluk a férfiak.
– Tényleg egyáltalán nem.

Nem értettem.
– Hogy érted azt, hogy „egyáltalán”?

– Nézd csak – folytatta.
– Emlékszel, nálunk Magyarországon hogyan készülnek a lányok egy randira?
Két óra sminkelés, három ruha felpróbálása, magassarkú, friss manikűr.
Még akkor is „összekapjuk magunkat”, ha csak leugrunk a boltba.
Mert mi van, ha valaki meglát, és ítélkezik.

– Igen, ez teljesen megszokott – értettem egyet.

– Németországban viszont simán elmennek randira farmerben, sportcipőben, smink nélkül, kócos hajjal.
– És ez teljesen normális! – nevetett Kata.
– Először azt hittem, nem érdekli őket a pasi.
Később jöttem rá, hogy ez náluk az alap.

Szerinte a német nők teljesen másképp gondolkodnak.
Úgy vélik, nem kell másnak mutatnod magad, mint aki vagy.
Miért festenél új arcot magadnak vastag sminkkel?
Miért rejtenéd el az alakod alakformálóval?
Miért kínoznád magad magassarkúban?
Ha egy férfinak nem tetszik az igazi külsőd, akkor egyszerűen nem illetek össze.

– A ruhákat aszerint választják, mennyire kényelmesek – magyarázta Kata.
– A kényelem és a környezettudatosság az első.
Természetes anyagok, egyszerű szabás, semmi feltűnő.
Ha valami kényelmetlen, nem veszik fel, még akkor sem, ha drága vagy szép.

Eszembe jutottak a magyar ismerőseim.
Sokan közülük órákig bírják a kényelmetlen cipőt, csak hogy jól nézzenek ki.
Ott viszont pont fordítva működik.

– És a smink? – kérdeztem.

– Minimális, vagy semmi – válaszolta Kata.
– Ha sminkelnek, akkor nagyon természetesen.
Csak annyira, hogy frissebbnek tűnjön az arcuk.
Nincs erős szemfesték, piros rúzs vagy műszempilla.
Volt egy magyar kolléganőnk élénk sminkkel – mindenki rácsodálkozott.

Kata hangsúlyozta, hogy ez nem lustaság.
A német nők törődnek magukkal, sportolnak, ápolják a bőrüket és a hajukat.
De mindezt magukért teszik, nem azért, hogy megfeleljenek valaki elvárásainak.

– Magyarországon a lányok csinosak, ápoltak, nőiesek – mondta Kata.
– Ezt gyerekkorunktól tanuljuk.

Ehhez képest a német lányok egyszerűbbnek tűnnek.
De más a prioritásuk.
Nem akarnak napi egy órát a tükör előtt tölteni.
Inkább a karrierre, a hobbira vagy a sportra fordítják az idejüket.

„Férjhez menni? Minek, ha jól érzem magam egyedül is?”

Ezután Kata olyat mondott, amitől teljesen ledöbbentem.

– Tudod, hány német barátnőm házas? – kérdezte.

– Talán a fele?

– Kettő tízből – válaszolta.
– Mindketten harmincöt felettiek.
A többiek vagy egyedül vannak, vagy kapcsolatban élnek, de nem akarnak esküvőt.

Kiderült, hogy a házasság nem életcél számukra.
Magyarországon egy harminc feletti, egyedülálló nő gyakran kapja meg a kérdést:
„Mikor mész már férjhez? Ketyeg az óra!”
Németországban ilyet senki nem mondana.

– Inkább egyedül, mint rossz kapcsolatban – magyarázta Kata.
– Először tanulás, karrier, utazás, önmegvalósítás.
A család csak később jön, ha egyáltalán.

Rákérdeztem a gyerekekre.

– Ez külön téma – lelkesedett fel.
– Egy felmérés szerint a nők 35%-a azonnal megszakítja a randizást, ha a férfi az első találkozón gyereket emleget.

– Miért?

– Mert szerintük erre fel kell készülni.
Anyagilag, érzelmileg, kapcsolatban is.
„Csak azért szülni, mert kell” – számukra elképzelhetetlen.

Ugyanakkor a párválasztásnál nagyon gyakorlatiasak.
Sokan elvárják az önálló lakhatást és az autót.
A kutya viszont hatalmas plusz.
A macska kevésbé.

– Kevés romantika, sok racionalitás – vonta le a következtetést Kata.

„Az ötven-ötven szent szabály”

Ezután a pénzről beszéltünk.

– Nálunk, ha egy férfi randira hív, ő fizet, igaz?

– Igen.

– Németországban mindenki magáért fizet.
A mozijegyet, a vacsorát, a kávét is.
Az ötven-ötven szent.

Szerinte ezt az egyenlőség jeleként kezelik.
Nem akarnak függőséget.
Még összeköltözéskor is minden felezve van.
Lakbér, rezsi, bevásárlás, bútor.

– És szülési szabadság alatt?

– Akkor is – mondta Kata.
– Volt egy barátnőm, akinek a férje kiszámlázta a felét.
Ha nem tudta kifizetni, tartozásként kezelte.

Nem akartam elhinni.

– Komolyan?

– Teljesen.
Betegen is számolták.
A végén elvált.

A házimunka is pontos beosztás szerint megy.
Főzés, mosás, takarítás, gyerek.
Nincs kivétel.

– Náluk a megállapodás szent – tette hozzá.

„Te figyelj, ott mindenki meztelen!”

És akkor jött a legdurvább rész.

A szaunákban vegyesen, meztelenül vannak férfiak és nők.
Ez teljesen természetes.
Nem erotikus, hanem egészségügyi kultúra.

Fürdőruhában tilos bemenni.
Csak törölköző engedélyezett.
Családok járnak együtt.

Senki nem bámul senkit.
Ha valaki nem viselkedik megfelelően, kitiltják.

– Magyarországon ez elképzelhetetlen – mondtam.

– Pontosan – értett egyet Kata.
– Más kultúra, más határok.

Még néhány furcsaság

Topless napozás parkokban és strandokon.
A soványság nem ideál.
A természetesség az.

A kozmetikumoknál a környezetvédelem elsődleges.
Kevesebb, de tisztább termékeket használnak.

Mi a jobb?

A végén arra jutottunk, hogy nincs egyetlen jó út.
Mindkét kultúrának megvannak az erősségei és gyengeségei.

– Az ideális valahol középen van – mondta Kata.

Elköszöntünk, és sokáig gondolkodtam a beszélgetésen.
A világ tényleg sokszínű.

Két gondolat a végére:

Más kultúra nem jobb vagy rosszabb, csak más értékeket helyez előtérbe.
A kérdés mindig az: te melyikben éreznéd magad igazán önazonosnak?