A legjobb íze valahol a víz közelében van, de ez a legdrágább is, a piacon sokkal olcsóbban lehet kapni, és érdemes otthon elkészíteni.

A jól megfőzött kukorica sorsa eleve eldőlt

Ha jó minőséget vesz, a siker már félig a zsebében van. De honnan tudjuk, hogy melyik a jó? Az alapfeltétel: friss kukoricát vásároljunk. A takarmánykukorica, bármennyire is szeretnénk, nem jó, kerüljük mindenáron.

Ne vegyünk olyat, amelynek külső levelei fonnyadtak, szárazak vagy sárgák. A zöld levél már jó kezdetnek számít. Ha van, érdemes a zöld héját egy kicsit letépni, és megnézni, hogy néz ki a kukoricaszem.

A lényeg, hogy a szemek ne legyenek „behorpadtak”, vagyis a kukorica már öreg, ha ezt látja, lépjen tovább. Nem jó, ha túl kicsi vagy túl nagy, de az sem, ha nagyon-nagyon sűrű.

Ha megkarcolja csutkát, és fehér, tejszerű anyag szivárog ki belőle, akkor jó úton jár, ami általában friss kukoricát jelent. Ha a cső rózsaszínes/vöröses, akkor tegye vissza, mert az takarmánykukorica. Jó, ha a cső fehér vagy sárga.

Főzési tippek

Ha fagyasztott kukoricát főz, tegye forró vízbe, amíg felolvad. A kukorica íze sokkal jobb lesz, ha a főzőedény belsejét kukoricalevéllel béleli ki, és csak utána teszi bele magát a kukoricát.

A kukorica íze akkor is jó lesz, ha a főzővízhez egy kis zsírt vagy vajat és némi cukrot ad. A kukoricaszemek megtartják eredeti sárga színüket, ha a főzővízhez főzés előtt néhány csepp citromlevet adunk.

A megtisztított kukoricát tegye forró vízbe, és kis lángon főzze meg. Ne tegyen sót a vízbe, mert a kukoricaszemek megkeményednek. A kész kukoricát szórja meg sóval, és úgy fogyassza.

Érdemes csak friss, zsenge kukoricát főzni. A sötétsárga, fonnyadt levelű kukoricát soha nem lehet puhára főzni. A kukorica akkor friss, ha a magot megnyomva tejszerű folyadék szivárog belőle.

Főzve köretként, más zöldségekkel együtt savanyúságként is felhasználható; salátákhoz nagyon kedvelt kísérő étel, de fagyasztással is tartósítható.