Júniusban a fokhagyma elérkezik az utolsó fontos tápanyag-utánpótlási időszakhoz. Amikor a fejek intenzív növekedésnek indulnak, és az őszi fokhagyma virágszárat fejleszt, a növény igényei teljesen megváltoznak. Amíg a nyilak még nem jelentek meg, érdemes biztosítani számára mindazt, amire a legnagyobb szüksége van a megfelelő fejlődéshez.

Miért kell ilyenkor óvatosnak lenni a tápanyagokkal? Azért, mert a fokhagyma fejének kialakulása nagyon pontos biológiai folyamat szerint történik, és ettől függ a későbbi termés minősége.

A fokhagyma levelei egymás után fejlődnek, minden új levél az előző levél tövénél jelenik meg. A levelek alsó, kiszélesedő részei egymásra rétegződve alakítják ki azt, amit hamis szárnak nevezünk.

Érdekesség, hogy a fokhagymának valódi szára is van: ez a hagyma alja, az úgynevezett tönk. Ennek egyik oldalán fejlődnek a gyökerek, a másikon pedig azok a rügyek, amelyekből később a gerezdek kialakulnak. A gerezdek a hamis száron belül fejlődnek, és minden levél egyfajta burkolatként veszi körül a hagymát. A később kialakuló száraz külső héjak valójában ezeknek a leveleknek az alsó részeiből alakulnak ki.

Amikor a fejek befejezik fejlődésüket, és a levelek sárgulni, száradni kezdenek, ez teljesen természetes folyamat. Ilyenkor nem érdemes újabb tápoldatokkal próbálni „feléleszteni” a növényt, mert valójában a külső védőrétegek érnek be. Ez annak a jele, hogy a fokhagyma hamarosan betakarítható lesz.

A tápanyag-utánpótlás azonban közvetlenül befolyásolja a levelek és a hagyma fejlődését is.

Nitrogén

A nitrogén a vegetatív növekedéshez szükséges, hiszen az aminosavak, fehérjék és a klorofill képződésének alapvető eleme.

Amint azonban a hagyma gerezdjeinek kialakulása megkezdődik, a nitrogén kijuttatását érdemes befejezni.

A túl sok nitrogén meghosszabbítja a növekedési időszakot, késlelteti az érést, a gerezdeket pedig vizesebbé és puhábbá teheti. Emellett a növény energiáját ismét levélképzésre fordítja, amikor már a hagyma fejlesztése lenne a cél.

Általános szabály, hogy a nitrogénes trágyázást a 6-9 levél kialakulása után már nem érdemes folytatni.

A legtöbben akkor alkalmaznak nitrogént, amikor a növénynek 2-4 levele van. Egy második kezelés csak bizonyos esetekben indokolt.

Ilyen lehet:

• tápanyagban szegény talaj;
• ha ősszel nem került szerves anyag a földbe;
• ha a fokhagyma idő előtt sárgul, és a teljes levél a csúcsától az aljáig elszíneződik;
• ha a növény lassan fejlődik és apró leveleket hoz.

Kálium

A levelek nem véletlenül kezdenek sárgulni és hervadni. Az aktív növekedés után fokozatosan átadják a bennük felhalmozott tápanyagokat a fejlődő gerezdeknek.

A fotoszintézis során termelt anyagok a hagymába vándorolnak, hogy segítsék annak növekedését.

Ennek a folyamatnak a szabályozásában a káliumnak kulcsszerepe van. Segíti az ozmotikus nyomás kialakulását, támogatja a tápanyagok áramlását, szabályozza a vízfelvételt és a párologtatást.

A kálium pótlása a 6-9 leveles állapot után is indokolt lehet, de csak akkor, ha valóban szükség van rá.

Erre utalhat:

• tápanyagszegény talaj;
• legyengült növény;
• a levelek csúcsának és szélének barnulása vagy száradása;
• elvékonyodó, torzuló levelek.

Káliumhiány esetén a hagyma lassabban fejlődik, kisebb lesz, a gerezdek puhák maradhatnak, és a tárolhatóság is romlik.

Ha azonban a fokhagyma jó minőségű, szerves anyagban gazdag talajban fejlődik, egészségesnek látszik, akkor júniusban akár el is hagyható a káliumos trágyázás, vagy elegendő kis mennyiségben alkalmazni. Gyengébb talajokon viszont érdemes pótolni, hogy a levelek megfelelően tudják táplálni a hagymát.

Magnézium

Magnéziumhiány esetén a levelek foltosan sárgulnak, miközben az erek zöldek maradnak. Paradicsomnál ezt márványos mintázatként lehet felismerni, a fokhagymánál inkább sárguló levéllemezek és zöld erek figyelhetők meg.

Ez a hiány gyakran éppen a 6-9 leveles állapotban jelentkezik.

A magnézium fontos szerepet játszik a tápanyagok áramlásában, a vízháztartás szabályozásában és a hagyma fejlődésében, ezért hiánya esetén pótlása hasznos lehet.

Kén

Ha a felső levelek halványzöldek vagy sárgásak, keskenyek és vékonyak, miközben a növekedés is lelassul, könnyen előfordulhat kénhiány.

A kén segíti a nitrogén megfelelő hasznosulását és a fehérjék képződését. Ha kevés a kén, a növény akkor is nitrogénhiányos tüneteket mutathat, ha egyébként elegendő nitrogén áll rendelkezésre.

Mivel érdemes ilyenkor tápoldatozni?

Nitrogén

Ha a növény még nem érte el a 6-9 leveles állapotot, kis mennyiségben ammónium-nitrát használható, legfeljebb 10 gramm 10 liter vízhez.

Kálium + magnézium + kén

Kálium-magnézium műtrágya (kalimagnézia): 10-15 gramm 10 liter vízhez.

Kálium + kén

Kálium-szulfát: legfeljebb 15 gramm 10 liter vízhez.

Ez a három elem, a kálium, a magnézium és a kén, alkotja azt az utolsó, „három az egyben” tápanyag-utánpótlást, amelyhez szükség esetén még nitrogén is társulhat, ha a növény fejlődési állapota ezt indokolja.

És mi a helyzet a foszforral?

Ideális esetben a foszfort már ősszel, például szuperfoszfát formájában kell kijuttatni, vagy tavasszal, az ültetéskor, illetve az első tápanyag-utánpótlások során. Ahogy a növény fejlődik, foszforigénye fokozatosan csökken.

Bár a foszfor fontos szerepet játszik az energiatermelésben és a sejtek működésében, ritkán fordul elő, hogy a fokhagyma valóban foszforhiányban szenved.

Ha azonban a talaj nagyon szegény, és felmerül a hiány gyanúja, akkor kálium-monofoszfát alkalmazása megfelelő megoldás lehet.