Volt egyszer egy korszak, amikor nem nyomkodtuk a telefonokat, hanem egész nap az udvaron rohangáltunk, és csak akkor mentünk haza, ha anyu kiabált az ablakból: „Gyere enniii!” Ha a 80-as vagy 90-es években nőttél fel, akkor most biztos mosolyogni fogsz, mert ezekből tuti, hogy neked is van emléked.

A nyár, amikor sose tudtad hány óra van

Bringázás a haverokkal a sarki boltig, ahol pár forintért kaptál fagyit (és persze a küllőn ott voltak azok a színes gyöngyök).
Gumiszalaggal ugrálni reggeltől estig.
Nyaralni a nagyinál, ahol az élesztős süti illata mindent vitt.
És a legjobb: nem volt telefon, nem számított a nap, csak az, hogy este anyu hazahívott vacsorára.

A környék központja – a poroló

Ha nem lógtál rajta, akkor nem is éltél igazán! Itt folyt a bújócska, a dumapartik és a várakozás a jégkrémes kocsira. Aki akart, ott épített bunkert, ott szőtte a terveket, ott indult a „rendőrök és rablók” meccs.

A legjobb játékok és trükkök

• Ugróiskola a járdán.
• Kincskeresés téglából épített várakban.
• „Forró vonal” – ugrálj, csak a vonalra ne lépj!
• Falon mászás, ugrálókötelezés, kidobós.
• És persze a klasszikus: kiabálás a ház alól, hogy „Anyaaa, dobj le egy üdítőt!” – és valahogy mindig a megfelelő anyuka jelent meg az ablakban.

A legjobb idők

Paradicsomos szendvicset enni a barátokkal, forró kenyeret majszolni egy padon, vagy egész nap úszni a folyóban, gátakat építve… Ezek voltak azok a napok, amikor tényleg nem kellett semmi más, csak a bandád és egy kis fantázia.

És Te mire emlékszel legszívesebben a 80-as 90-es évekből? Volt nálatok poroló-banda, vagy inkább a nagyinál töltött nyarak maradtak meg?