A legtöbb otthonban ismerős a helyzet: a távirányító nem reagál, és az első gondolatod az, hogy biztos lemerültek az elemek.
Pedig a valóság az, hogy a hiba nem mindig az elemek miatt jelentkezik.
Gyakran szennyezett érintkezők, részben lemerült elem vagy maga a távirányító hibája áll a háttérben.
Éppen ezért érdemes megnézni az elemek állapotát, mielőtt a kukában landolnának.

Bár rengeteg tipp és „házi módszer” kering az elhasznált elemek felismerésére, nem mindegyik megbízható.
Némelyik ugyan adhat némi támpontot, de nem mutatja meg pontosan, mennyi energia maradt még bennük.

Az „ugrási teszt” létező jelenség, de nem alkalmas pontos mérésre

Talán te is hallottad már azt a tanácsot, hogy ejtsd le az elemet kis magasságból egy kemény felületre, és a pattogásból döntsd el, hogy lemerült-e.
Való igaz, hogy az alkáli elemek belső kémiai szerkezete változik a merülés során, főként a cink-oxid kristályosodása miatt.
Ennek következtében az elem belseje keményebb lesz, és ütődéskor jobban visszapattanhat.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy:

megbízhatóan megmutatja, mennyi kapacitás maradt még benne
alkalmazható újratölthető elemeknél (NiMH, Li-ion)
eldönti, hogy az elem alkalmas-e még nagyobb terhelést igénylő eszközökhöz

Szakmai források is megerősítik, hogy ez csupán egy tájékoztató jelenség, amely arra utal, hogy az elem már erősen lemerült, de pontos állapotot nem ad.

Hogyan állapíthatod meg helyesen és megbízhatóan az elem állapotát

Ha valóban tudni szeretnéd, hogy az elem használható-e még, mindössze három tudományosan megalapozott módszer létezik:

1. Feszültségmérés multiméterrel

Ez a legegyszerűbb és legpontosabb módszer, amit otthon is könnyen elvégezhetsz.

Egy új AA vagy AAA alkáli elem feszültsége nagyjából 1,5 V.
Az elem általában lemerültnek tekinthető 1,1–1,0 V alatt, az adott eszköztől függően.

A mérés gyors, olcsó és megbízható.

2. Terheléses teszt (feszültség mérés használat közben)

Előfordulhat, hogy egy elem terhelés nélkül még jó értéket mutat, de használat közben gyorsan „összeesik”.
Ezért a terhelés alatti mérés sokkal pontosabb képet ad az állapotáról.

Ezt a módszert profi elemtesztelők alkalmazzák, és megbízhatóbb, mint az üresjárati mérés.

3. Kipróbálás egy kevésbé igényes eszközben

Például faliórában, egyszerű játékban vagy távirányítóban, amelyek kis áramot igényelnek.

Ha ezekben még működik, de egy nagyobb fogyasztású eszközben már nem, akkor az elem valószínűleg a használhatóság határán van.

Miért nem működik néha az elem akkor sem, ha nincs lemerülve

Mielőtt kidobnád az elemeket, érdemes ezeket a gyakori problémákat is átnézni:

szennyezett vagy korrodált érintkezők a távirányítóban
az elem elmozdulása egy korábbi leejtés miatt
oxidált fémfelületek
meggyengült rugó az elemtartó fedelében
maga a távirányító meghibásodása

Gyakran előfordul, hogy az elem tökéletesen jó, csak az érintkezés hibás.

Károsíthatja az elemet az ejtési teszt?

Ha az elemet kis magasságból, körülbelül egy méterről ejted le egy normál padlóra, az általában nem okoz valódi károsodást.
Az elemeket eleve úgy tervezik, hogy a mindennapi igénybevételt kibírják.

Ennek ellenére:

a módszer felesleges
nem igazán hasznos
és semmiképp sem váltja ki a feszültségmérést

Mi a valóban megbízható megoldás

Az „ugróteszt” legfeljebb hozzávetőleges képet ad az alkáli elemek állapotáról, de nem pontos.
Az elem tényleges kapacitásának megítéléséhez a legjobb eszköz a multiméter vagy egy elemtesztelő.
Ne dobd ki feleslegesen az elemeket – sokszor elég egy alapos tisztítás vagy a távirányító ellenőrzése.

+ Két extra gondolat a végére:

A feleslegesen kidobott elemek nemcsak pénzkidobást jelentenek, hanem környezeti terhelést is. Egy perc ellenőrzés gyakran több elemet ment meg, mint gondolnád.